Gyerkőc mellé kutyus? Ezekre figyeljünk!

Azt rögtön az elején szeretnénk leszögezni, hogy nem tanácsos azért magunkhoz venni egy kutyust, hogy majd a gyermeket általa neveljük felelősségtudatra. Nem gyakorlati eszközökről van szó, hanem egy hűséges társról. Az persze elmondható, hogy egy felelősségteljesebb élet elsajátítására ad lehetőséget, ha van házikedvencünk és ebben a miliőben nevelkednek gyermekeink is. Amennyiben pedig betartjuk a megfelelő szabályokat, akkor egy életre szóló élménnyel gazdagítjuk családunkat.

Nézzük, mire kell figyelni a kisgyermekeseknek egy tappancsos mellett!

1. Felügyelet nélkül soha nem hagyjuk magukra őket!

Íratlan szabály, mégis a legfontosabb, hogy csecsemőt, kisgyermeket nem hagyunk felügyelet nélkül magára kutyánkkal, még akkor sem, ha képzett kutyáról van szó. Nem szabad félvállról vennünk ezt a szabályt, hiszen gondoljunk csak bele, egy gyermek lehet csak szeretetből szeretné meghúzni a kutyánk szőrét, szeretne rácsimpaszkodni, de négylábúnk másképpen értelmezheti, így könnyedén végzetes baleset is lehet a végkimenetel. 

2. Fordítsunk kellő figyelmet az ismerkedés időszakára!

Egy új házikedvenc érkezése mindig izgalmas és örömteli pillanat, ám nem árt, hogyha felkészülünk új társunk érkezésére és nem hagyjuk az utolsó pillanatra a felszerelés megvásárlását. Általában azt javasolják, hogy egy kölyökkutya életében a 8-12 hetes kor az egyik legideálisabb, hogy összeismerkedjen a gyermekkel. A kiskutya életében a korai időszak kritikus a szocializációja szempontjából, ám azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a gyermeknek is tudnia kell, hogyan is viselkedjen helyesen egy állatkával.

3. Vannak szabályok, amelyek felállítása és betartása létfontoságú, mind gyermekünk, mind kedvencünk biztonsága érdekében!

Ide tartoznak a következők, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki!

• Étkező kutyát nem zavarunk meg! Gyermekünk számára meg kell tanítanunk, hogy evés közben egyáltalán nem zavarjuk meg a kedvencünket. A kutyusban ekkor beindulhat a birtokvédő ösztöne, egy ételféltési reakció, amely következtében az eb akár agresszív formában is reagálhat, így fennáll a baleset veszélye.
• Nem szabad durván megfogni vagy ingerelni a kutyát! Meg kell tanítani gyermekünk számára, hogy milyen a helyes magatartásforma egy kutyával szemben. Lehet simogatni – természetesen felügyelet mellett -, de óvatosan. Hagyjunk időt, hogy a kutya és a gyerkőc is megszokja a másikat és egymás játszópajtásaivá válhassanak.
• Újszülött érkezik a családba? Ismerkedjenek meg! Sokkal jobb, ha megengedjük, hogy a bébivel is találkozzon négylábúnk, nem pedig teljesen kizárjuk az életéből. Mikor az első találkozásra kerül a sor, a kutyát ültessük le, dicsérjük folyamatosan, jutalmazzuk meg. Kiemelt figyelemmel kell kezeljük kutyusunkat is, hiszen ezáltal benne is egy pozitív élmény társul majd a babával való első találkozáshoz. Nem szabad, hogy a baba érkezése miatt megvonjuk tőle a figyelmet, hiszen az egy jelentős lépés afelé, hogy féltékenység alakuljon ki benne.

4. A kutya életkora sem utolsó szempont!

Legyen szó kölyök vagy idősebb ebről, alapvetően a kutyák (kiváltképp, ha így szocializálódtak) jól kijönnek a gyerekekkel. Az öregebb kutyuson esetén figyelembe kell vennünk, hogy koruknál fogva ők már több figyelmet és türelmet igényelhetnek, mint fiatalabb társaik, így a toleranciaszintjük elértőbb lehet a kölykökhöz képest.

Arról, Milyen kutya is illik leginkább gyermekek mellé, arról következő cikkünkben fogunk részletesebben írni!